Több mint 20 éve jógázom, s közben, mint sok más anyatársam, próbálok egyensúlyozni a „karrier vagy család" nevű libikókán. Ha a családot helyeztem előtérbe, és otthon maradtam ovis kort el nem érő gyerekeimmel, akkor az elszigeteltség érzésével, amikor ügyvédi munkámat végeztem teljes gőzzel, akkor a túlhajszoltság érzetével küzdöttem. Ha összecsaptak fejem felett a hullámok, többnyire a jóga segítségével húztam ki saját magam a bajból. Gyermekeim nevelése során pedig felfedeztem a gyermekekkel történő jógázás örömét, a jóga rájuk gyakorolt pozitív hatását, kapcsolatteremtő erejét.
Szerettem volna egy olyan helyet, ahol a kismamák tapasztalatot cserélnek egymással, a babás mamák pedig megpihennek egy kicsit, jókat nevetgélnek csemetéiken, elűzve a gyermekágyi depresszió árnyát. Egy olyan helyet, ahol a gyerekeknek nincs gerincproblémájuk, s az őket ért stresszt nem idegeskedéssel, hanem feszültségoldó gyakorlatokkal vezetik le. Ahol nem kell versenyezniük, ahol mindenki magához képest nagyszerű.
Számtalan jógastúdióban megfordultam, kedves, nagy tudású oktatókkal találkoztam, de mindannyiszor elijedtem kicsit a külsőségektől. A jóga nem vallás: gyakorlásához nincs szükség szobrokra, netán füstölőkre. Az én olvasatomban a jóga gyakorlásához napfény, vidámság, nevetés kell.
Olyan helyről álmodtam, ahová besüt a nap, ahol parkolni lehet, ami előtt nagy tér van játékra, ahová be lehet tolni a babakocsit, ahol meg lehet etetni és be lehet pelenkázni a babát, ahol elférnek a szaladgáló, rakoncátlan gyerekek.
Magyarországon mindeddig nem létezett gyermekjóga központ. Kiváló oktatók dolgoztak egymástól függetlenül különböző jógastúdiókban. Összefogni, s megkérni őket arra, hogy együtt alakítsunk ki egy olyan gyermekközpontú helyet ahol a kis magzatra és a tinédzserre egyformán nagy figyelem esik, igazán könnyű volt.
Bármilyen kérdésed lenne, hívj nyugodtan!
Telefonszámom: 06-30-6252-876
Horváth Ria